Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-04 / 258. szám

1991. november 4., hétfő Nem megyek Tamarához! Ha megköveznek érte, ak­kor sem írom le az urinaterá­­pia magyar nevét. Elég, ha annyit tudnak Olvasóim, hogy főleg az elmeszesedett csigo­lyákat és a csikorgó ízületeket lehet hatásosan kezelni vele. Ezen kívül bármilyen nyava­lya megszüntetésére alkal­mazható ez a csodálatos gyógymód, még az eljövendő évszázadokban kialakuló be­tegségek gyógyítására is. És ne felejtsem: fogyókúrázóknak is javallott! Magyarországon Miskolc városában praktizál két szov­jet állampolgár, ők a hazai apostolai ennek a meglehető­sen különös ivókúrának. Könnyű lenne tréfával elütni a dolgot: Tamara Smikova és Vjacseszláv Novoszelov neve­sebb honfitársai lenyelettek már egy-két keserű pirulát ve­lünk. De félre a tréfával! A nagybeteg, kétségbeesett em­ber kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is, mint ahogy a vízben fuldokló is kihúzná önmagát a saját hajánál fogva, ha tehetné. Neves genetikusunktól, Czeizel doktortól sokszor hallhattuk az Ady-idézetet: „Az élet él, és élni akar.” S ennek a nagy élni akarásunk­nak mindig is megvoltak a vámszedői. Sarlatánok, ku­­ruzslók, hályogkovácsok a vi­lág minden fertályán voltak, vannak, lesznek. De nem mind adja ki magát természetgyó­gyásznak. Egyesek sokkal becsvágyóbbak ennél, prófé­tai hévvel hirdetik, hogy a tár­sadalmi bajok orvoslására ki­zárólag ők képesek. Aztán DDT-vel óvják a férgektől a pácienseiket, nyugtatónak fel­írják nekik a Contergant, fo­guk védelmére pedig a Dento­­cart. Mások az antibiotiku­mok túladagolásától sem riad­nak vissza, rezisztenssé téve velük szemben a szervezetet. Mi ehhez képest az urinate­­rápia­? Ámbátor, ha már így is, úgy is muszáj inni, én kitar­tok a vodka mellett. A sörivók pedig látogassák Tamara és Vjacseszláv „rendelőjét”! Ménesi György KÖRKÉP Csorvás A szövetkezés elve mindenekelőtt A rendszerváltás óta határozottan megfogalmazódott a termelőszövetkezetek átalakulására vonatkozó igény. Több vád is érte a hagyományos, úgynevezett sztálinista modellű szövetkezeteket, hogy drágán termelnek, s tulaj­donuktól megfosztják a tagságot. Az előbbit már a politika felülbírálta, hiszen a magyar mezőgazdaság világszerte elismert, az utóbbi viszont átalakítás szorgalmazására készteti a kormányzatot. Csorváson a Csorvási Gaz­dák Mezőgazdasági Termelő és Értékesítő Szövetkezete a kö­zelmúltban negyventagú átala­kulást szervező bizottságot ho­zott létre. Dénes Istvánnal, a ter­­melőszövekezet elnökével a bi­zottság feladatairól beszélget­tünk. Csorváson a korszerű köve­telményeknek megfelelően eu­rópai színvonalú, rentábilis a gazdálkodóegység tevékenysé­ge. Korszerű gépparkkal, javító­­műhellyel rendelkeznek, világ­­színvonalú fejőházas tehenésze­tet tartanak fenn, de szintén az évszázad elvárásainak megfele­lő sertésteleppel, szervezett nagyüzemi termeléssel, a teljes termésmennyiség egyidejű be­fogadására alkalmas tárolóval és takarmánykeverővel rendel­keznek. Nettó vagyonuk 300 millió forint. Termelésük töb nemzetközi hírű céggel előre biztosított, mint például a hol­land borsóvetőmag-termelő Slais­en Grat, valamint a KITE és a CKI vállalatokkal. — Felvetődik a kérdés — kezdi beszélgetésünket Dénes István —, hogy fenyegeti-e va­lami ezt a nagyüzemet? Min­denképpen bizonytalanságra ad okot a kárpótlási törvény, amely a termelés legfőbb eszközét, a földet veszélyezteti. Az 5500 hektáros területünkből 3500 hektárt vihet el a kárpótlás, a saját tulajdonú tagi földekből 600 hektárt már kimértünk. Az átalakulást szervező bizottságot döntés-előkésztő fórumnak te­kintjük, amely időnként ösz­­szeül, s a vezetőség tagjaiból, fi­zikai dolgozókból, nyugdíja­sokból álló bizottság hivatott előkészíteni az átalakulást. Tel­jesen nyitottak vagyunk, ülé­seinkre is bárki eljöhet. A bizottság legfontosabb fel­adatának tekinti a földrendezést, a vagyonnevesítést, amely a tör­vénytervezet szerint 90 százalé­kos lehet.­­Eddig a vagyonunk 50 szá­zalékát nevesítettük a követke­zőképpen: 10 százalékot adunk a behozott eszközökre (ló, ko­csi), 60 százalékot a ledolgozott év után és 30 százalékot a ledol­gozott idő arányában. Ez úgy történik, hogy minden évben 1­ 400-ig toplistát állítunk fel, s három részre osztjuk a kereső­ket. A legjobban keresők egy­­harmadát nem számítjuk, ha­nem az utánuk következő cso­port első emberének a bérét te­kintjük maximumnak. Célunk, megőrizni a nagyüzemi előnyö­ket, ám mindent a tagok tulajdo­nába adunk, s ezzel erős érde­keltséget teremtünk — tájékoz­tat a téeszelnök. A szövetkezet átszervezését nem siettetik a csorvásiak. Vár­ni kell az adórendszer bevezetés­­ére, a bevezetőben felsorolt tör­vények elfogadására és tisztá­ban kell lenni azzal is, hogy mennyi föld marad a tagok tulaj­donában. Az első vélemények alapján a nagyüzemi gazdálko­dás előnyét szeretnék minden­áron megtartani.­­Szeretném megnyugtatni a tagságot, hogy a szövetkezet, ha új formában is, de megmarad és csak az itt élőkön múlhat, hogy milyen formában dolgozunk majd továbbb. Ebbe semmilyen hatalom nem szólhat bele — mondta befejezésül Dénes Ist­ván- Papp János Mini légikikötő — magánrepülőknek Tudja-e, hogy van Ferihegy-3 A 4—30 személyes kisgépek fogadása jól felfogott érdekünk, ám a menetrendszerű légiforga­lom olyan mértékben megnőtt, hogy a „kicsik” és a „nagyok” közös kiszolgálása a ferihegyi légikikötő hagyományos szer­vezeti keretei között már nem volt megoldható. Augusztus eleje óta ezért a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság külön részlegeként működik a nem menetrendszerű és kisebb gépek, üzleti repülé­sek házigazdájaként a General Aviation Termina (GAT) vagy ahogy a pilóták találóan elke­resztelték: a Ferihegy—3. Habsburg Ottó, azután a For­ma—1 főnöke, Bernie Ecclesto­ne, később a Philips cég vezető­sége — ilyen és hasonló VIP-ek (nagyon fontos személyiségek) magángépei landoltak már a be­tonon. — Miből áll ez a speciális mini-légikikötő? — Egy aránylag kicsi, 100 négyzetméter alapterületű épü­letből, amely a Ferihegy régi épületének toldalékaként alig egy hónap alatt készült el. Itt azonban megtalálható minden, ami a „nagy” repterek tartozéka: váróterem, frissülést szolgáló helyiség, pilótapihenő, útlevél- és vámkezelő, repülésirányító és meteorológiai szolgálat, poggyászkezelő és üzlet is — mondta Rejtő András forgalmi igazgató. — A magas színvona­lú ellátás jól kamatozik: augusz­tusban 41 ezer, szeptemberben már 49 ezer dollárt „forgalma­zott” Ferihegy—3. Szűcs József FEB is? Szerencsétlenség, hogy a szomszédnak malaca van Bűz és bűnhődés Valahol, a világ végén, ahol a (150!) kurta farkú malac túr, ahol a város széli sártengert az őszi talajvízbe burkolózó szán­tóföldek váltják fel, építkezett néhány család. Nem valami meseszerű helyen húzták fel a házukat, hanem Mezőmegye­­ren, a falu (kerület?) utolsó utcá­jában, a Vicskóban. Csak egy a baj, hogy a disznónak szaga van. Sok sertésnek meg bűze, s egy százötven jószágot befogadó ól mellett a gyöngyvirág illata he­lyett a trágyaszagot lehet vasta­gon szippantani. — Hiába mondják nekünk, hogy ez a hizlalda „negyedik övezetbeli”, s az sem vigasztal, hogy Szombati János zártkerti telekre érvényes építési enge­déllyel építette az ótat, s betar­tott minden, állattartáshoz szük­séges egészségügyi normát — panaszolja Varró Imréné. — Et­től függetlenül itt csúfoskodik tőlünk alig húsz méterre ez a hizlalda. Bekopogok Szombatiékhoz, a fiatalasszony éppen a trágya­szállító szippantósokkal foglal­kozik. Megjön a gazda is. Fiatal­ember, asztalos szakmáját oda­hagyva, belefogott ebbe a vál­lalkozásba. — Két kisgyerekünk van, s szeretnénk jutni valamire — hallom a férfitől. — Nesze, mi betartottunk mindent, az el­fe­dett, zárt, betonalappal rendel­kezik. Igaz ugyan, hogy egy tég­­lányi rés maradt körbe, de azt is pótolni fogom. A felvett hitelből vett tégla a terménytárolóra kel­lett. Csak azt tudom mondani, hogy mindent megteszünk. Már két éve nem folyhat ki trágyalé a Vicskó utcára, zárt rendszerű ürítőnk van. A trágyát nem la­páttal takarítjuk, slaggal vezet­jük a tárolóba. Használunk ammóniamentesítőt — mondja, s teszi elém a Fiesta 1000 nevű szer prospektusát. Ventilátorral szellőztetünk. Egyébként nem értem a szomszédokat, két éve, amikor még sokkal rosszabb higiéniai feltételek mellett folyt itt a sertéstartás, senkinek nem volt semmi baja. Sőt, az itt lakók segítettek is a mostani út építé­sében. Szívesen mentem volna én a hizlaldámmal tanyára, de annyi pénzünk nem volt, hogy vegyünk, így is egymillió forint­ba vannak a berendezések meg az épület, és évi 3 millió forintos értékben forog az állatállomány. Én erre tettem fel szinte minde­nemet. Ez az eset is olyan, ahol mind­két félnek igaza van. Elfoga­dom, hogy bűzben, nyári jegyek ezrei között élni nem lehet, s hogy három gyerek mellett nem azért építkeztek sok küszködés­sel, hogy ne élvezhessék. S an­nak a létjogosultságát sem lehet vitatni, hogy valaki engedélyek birtokában, betartva a normákat, vállalkozik, termel, próbál gya­rapodni. Ám az érthetetlen, hogy ki­nek a felelőssége az a megalapo­zatlan döntés, amivel „bűzhábo­rú” robbant ki a szomszédok között. Kőhalmi Endre Rózsaillatú disznók pedig nincsenek Fotó: Fazekas Ferenc Zenei csemegék egy romantikus estén A hangverseny-látogató kö­zönség már megszokta, hogy a békéscsabai vonós kamarazene­­kar valami nagyon széppel, rendkívülivel lepi meg hallga­tóit. Az október 28-án megtar­tott hangverseny azonban, úgy érzem, minden eddigi közül ki­emelkedett. Ennek több oka is van. Az egyik a műsorválasztás. A meghívó romantikus estet hir­detett, a műsor azonban tágított a kor szorosan értelmezett hatá­rain. Schubert és Mendelssohn mellett Elgar (Sir Edward Wil­liam) brit szerző műve is szere­pelt, aki kétségtelenül a későro­mantikára támaszkodva alakí­totta ki stílusát, alkotó periódu­sának késői szakaszában azon­ban művein más hatások is ér­ződnek. Hasonlóképpen Ottori­no Respighi, akire Rimszkij- Korszakov is hatott, de Richard Strauss és a francia impresszio­nisták is alakították zenei nyel­vezetét. A másik ok: hamisíthatatlan zenei csemegét jelentett a négy, nálunk alig vagy egyáltalán nem hallható kompozíció: Elgar op. 20-as szerenádja nyitotta a sort. Az arányosan megkomponált háromtételes mű, túlnyomó­részben lendületes, mégis meg­hitt muzsika jó nyitásnak bizo­nyult. Schubert A-dúr Rondóját szóló hegedűre és vonószene­karra 1816-ban írta. A mű nem véletlenül tartozik a ritkán hall­hatók közé, hiszen rendkívül igényes, virtuóz szólójának ját­szására kevesen vállalkoznak. A Mendelssohn-mű a 12 vonós­­zenekari szimfónia utolsó da­rabja, mely 1823-ban keletke­zett. Meglepő volt hallani a ro­mantika és a barokk stílus keve­redését, hiszen allegretto tétele imitációs szerkezetével a ba­rokk versenymű­veket idézte. Respighi Antik táncok és áriák című műve talán még soha nem hangzott el Magyarországon. Egy biztos: csak veszítünk az­zal, ha ritkán halljuk. A négyté­teles mű különböző években ke­letkezett: 1917-ben, 1923-ban és 1931-ben. Nekem a mű kez­detekor Kodály Zoltánnak De­bussy­ról írt sorai jutottak eszem­be: „Mintha most, annyi torz lár­ma után... megint a latin vonalú szépség első felének sugarai áradának.” Különlegesen szép világba kalauzolt bennünket a mű. Élvezhettük mindazt, ami Respighit jellemzi: dallamköz­pontú zenei nyelvezetét, színdús zenekarkezelését. Végül — de nem utolsósor­ban —az előadásról. Ebben már nem ért meglepetés bennünket, hiszen a zenekar a tőlük meg­szokott igényességgel és magas hőfokon izzó muzikalitással játszott. Ennek alapja a techni­kai biztonság, a sokoldalú stílus­ismeret és a művészi elhivatott­ság. Ez tette meghitté az elő­adást. Érzésem szerint ez a biz­tonságos játék nagyon jól kama­tozott a Mendelssohn-mű imitá­ciós részeiben, hiszen ez tette barokkossá. A Respighi-mű kü­lön világa egy teljesen új hang­vételt igényelt és kapott. A Schubert-mű bemutatása ilyen szakmai, művészi tudás nélkül életveszélyes lett volna, hiszen a fantasztikusan virtuóz szólót játszó hegedűssel mind­össze háromszor tudtak próbál­ni. Mégis mindvégig tökéletes volt az összhang szólista és ze­nekar között. A szólista: Fodor Péter utolsó éves művészkép­zős, Perényi Eszter növendéke. Remek technikával és szép tó­nussal játszik. Bizonyítja ezt a nyári Flesch-hegedűverseny I. díjának elnyerése. Örülünk, hogy már induló művészként Békéscsabán hallhattuk. A kö­zönség számára hosszú ideig emlékezetes hangversenyt nyúj­tott a békéscsabai vonós kama­razenekar, melynek művészeti vezetője Gál Tamás, hangver­senymestere Tóth István. Várjuk a folytatást. Dr. Sárhelyi Jenőné Olvasóink írják Kutyaélet - kutyaper Avagy: hol az igazság? 1991. október 8-án ,,Kilenc évig senkit nem zavartak... Kutyaélet - kutyaper cím alatt Béla Vali aláírásával megjelent újságcikkből kimaradt tényszerű eseményeket szeretnénk közölni. Béla Vali újságírónő írása nélkülözi a bizonyítható tényeket, és elfogultság hangján szól Szántai Pál érdekében. Mi, panaszt tevők, 1987 decemberében költöztünk ebbe a lakásba. Két kiskorú gyerme­ket nevelünk. A felettünk lakó Szántai Pál ebtenyésztő 3 kutyát tart és rendszeresen fialtat. A kutyák ugatása, vonyítása éjjelente zavarja gyermekeink és saját magunk pihenését, alvását. A főcímben szereplő „Kilenc évig senkit nem zavart” állítás nem felel meg a valóságnak, mivel írásban bizonyíthatjuk az előttünk itt lakó Tóth István feljelentését is. 1986 novemberében, 1987 január­jában, 1987 februárjában, mindhárom esetben hasonló panasszal élt. A fenti dokumentumokat megmutattuk az újságírónőnek, de ő figyelemre sem méltatta azokat. Megmutattuk azt a máig hatályos 198415. számú tanácsi rendeletet is, amely rendeletileg tiltja az ebszaporítást sorházakban. A fenti rendelet tartalmazza, hogy a lakóközösség hozzájárulásával és egyetértésével is lakásonként csak egy eb tartható. Szilágyi András, Szilágyiné Tokai Marietta, Domokos János, Domokos Jánosné, Schéfer Mihály, Békéscsaba* A szerző megjegyzése: Nem látom be, miért lennék elfogult egyik vagy másik féllel szemben? Lehet, hogy Tóthék feljelentették Szán­tait, Szilágyiék azonban ezt csak most tették meg. Érdekes módon azután, miután egy másik ügyben afférjuk volt Szántaival. Attól pedig, hogy egy elavult tanácsrendelet még mindig tiltja az ebszapo­rítást, még lehet igaza annak, aki szeretne a saját lakásában, saját kertjében kutyákat —­ ismételten hangsúlyozom, csendes kutyákat — tartani. De hát úgy tűnik, Szilágyiéknak csak a saját igazuk az igazság, hiszen kijelentették, mindenképpen nekik van igazuk, s ha nem úgy írom meg, ahogy az nekik tetszik, ők is megírják a magukét, íme, betartották az ígéretüket. B. V.

Next